Add comment for this object Saját megjegyzésed:
Nekem ez volt a ballagási meghívómban, szerintem nagyon szép: "Lehet, hogy gyenge még a hangunk, Lehet, hogy léptünk bizonytalan, De indulunk, a szépet, jót akarjuk, S érezzük: hitünknek szárnya van. " /Juhász Gyula/ Egyébként még pár szerintem szép ballagási vers: "Útjaink százfelé válnak, de szívünk egy célért dobog, nekivágunk a küzdelmes mának, és épít karunk egy szebb holnapot. " /Arany János/ "Az élet már adott sokat, Bódítót, furcsát és keservest, De még valamit tartogat. " /Ady Endre/ Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindíg búcsuzunk. "A szárny megnőtt, üresen áll a fészek, Csak álom volt a szép diákvilág, S mint a fecske alkonyati szélben, Ma szárnyat bont egy sereg diák. " /Ady Endre/