Add comment for this object Saját megjegyzésed:
Már kellően autószerű ahhoz, hogy ne legyen múzeumi tárgy, de még nem ütötte fel a fejét rajta az a szögletesség, kockaszerűség, tepsiség, ami oly jellemző a '70-es, '80-as évek amerikai limuzinjaira. A képeket ősz derekán készítettük. Hej, de szép idő volt akkor! Eltűntek a hátsó vezérsíkok, a vertikális lámpatestet két, egymás mellé helyezett kerek bura váltotta fel. A Bel Air változatos karosszériakínálata révén a Chevrolet lett a legkelendőbb autótípus Amerikában, második helyre taszítva a Fordot. Ebben az évben jelent meg a Chevy új csúcsmodellje, az Impala is, ami a "full size" Chevyk között a Bel Air luxusváltozatából önálló modellé fejlődve lassan kiszorította a Bel Airt a kínálatból; de ez másik történet. A későbbi Bel Airek '59-es Impala 1959-től az Impala állt a Chevy modellkínálatának csúcsán, a Bel Air lett az eggyel olcsóbb, a Biscayne a legolcsóbb nagy Chevy. 1966-tól, a Caprice megjelenésével a Bel Air státusza tovább gyengült. '75-re, az utolsó gyártási évre olcsó, gyengén felszerszámozott autóvá degradálódott, azoknak szólt, akik igazi amerikai vasat akartak V8-as blokkal, de cseppet sem törődtek a presztízzsel és az eleganciával.
)sebességes automata váltóval. 1955-ben lezárult egy korszak, a Bel Air megjelenése nagyot változott. A karosszéria sziluettje inkább emlékeztet a háromdobozos autóformára, mint a hőskor nagy lámpás, különálló sárhányós klasszikus autóira. A Bel Airt már 162 lóerős, illetve némi felárért 180 lóerős V8-as motorral is kínálták. A karosszériaváltozatok száma hatra emelkedett: szedán négy vagy két ajtóval, keménytetős és ponyvás kabrió, kétajtós (Nomad) és négyajtós (Station wagon) kombi. A ponyvatetős kabrióban öt, a többi verzióban hat ülőhely volt. Ekkortájt Amerikában még javában élt az évenkénti modellfrissítés szokása, ennek ellenére amicarrajongó legyen a talpán, aki az '55-ös, '56-os, '57-es Bel Aireket meg tudja különböztetni. De végre eljött 1958, az az év, amikor legyártották az első ikerfényszórós Bel Aireket, köztük a mi autónkat, ezt a lélegzetelállító, hatalmas és csudaszép szedánt. Az '58-as modell szélesebb, hosszabb, nehezebb elődjénél. Ha megengednek egy kis érzelemnyilvánítást: én ezt a modellt szeretem leginkább a Bel Airek sorából.
Használtteszt: Chevrolet Bel Air - 1958 A lendületet, a dinamikát hangsúlyozza tesztautónk kétszínű fényezése is, a B-oszlop hűlt helye mögött a hosszanti krómdíszléc kettéágazik, előretörő hegyet képez, ráerősít az autó orrának és farának előredőlésére. A kerékjáratok hátsó íve is elnyúltabb az elsőnél, az is fokozza az állva suhanás érzetét. Hátul már ennél a modellnél megfigyelhető a két beugró, krómszegélyes, kissé ívelt ék a lámpák körül, a kései Impalákon már csaknem összetalálkozott középen. Törzsfejlődés acélalapon. Használtteszt: Chevrolet Bel Air - 1958