Add comment for this object Saját megjegyzésed:
T. : 467-70-30 F. : 467-70-49 IP alapú távközlési hálózatok Nem tudtuk, hogy lehetetlen, ezért megcsináltuk. 15. Távközlési Részletesebben
[2013. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 24. ) "Hosszú várakozás előzte meg a Pentium processzorok megjelenését 1993-ban. A lapka szinte megduplázta az előző generációk teljesítményét és a "nagyok", a RISC-gyártók közé emelte az Intelt. "
Leet | intel processzorok Hírlevél feliratkozás Ne maradj le különleges gamer híreinkről és akcióinkról! Hírlevelünk segítségével mindig első kézből értesülhetsz a legfrissebb exkluzív tartalmainkról, szezonális és időszakos akcióinkról és termékújdonságainkról. LEET. Mindenkinek! × Ne maradj le különleges gamer híreinkről és akcióinkról! Hírlevelünk segítségével mindig első kézből értesülhetsz a legfrissebb exkluzív tartalmainkról, szezonális és időszakos akcióinkról és termékújdonságainkról. Mindenkinek!
80 0. 60 0. 35 0. 25 Órajel ( MHz) 60 66 75 90 100 120 133 150 166 200 120* 133* 150* 233 266 300 Magfeszültség 5. 0 3. 3 2. 8 1. 8 Megjelenés Márc 1993 Okt 1994 Márc 1994 Márc 1995 Jún 1995 Jan 1996 Jún 1996 Okt 1996 Jún 1997 Szept 1997 Jan 1998 Jan 1999 * Ezek a típusok csak mobil számítógépekhez voltak elérhetőek. P5, P54, P54C [ szerkesztés] Pentium MMX – felülről Az eredeti Pentium mikroprocesszor a P5 belső kódnevet kapta, és egy futószalagos, belső-utasításkészlettel rendelkező szuperskalár mikroprocesszor volt és 0, 8 µm -es gyártástechnológiával készült. Ezt a P54 követte, amely a P5 0, 6 µm-es változata, melyek kétprocesszoros működésre is fel voltak készítve, és a belső órajelük különbözött az FSB -től (sokkal bonyolultabb a buszsebességet növelni, mint a belső órajelet). A P54-et a P54C követte, már 0, 35 µm -es gyártástechnológiával, ez tiszta CMOS gyártás, szemben a korai Pentiumok bipoláris CMOS technológiájával. A korai 60-100 MHz-es Pentiumok lebegőpontos egységeinek volt egy hibája, néhány esetben csökkentett pontossággal végeztek osztási műveleteket.
Ezt a hibát Lynchburgben (USA, Virginia) fedezték fel 1994-ben, és a Pentium FDIV hibaként híresült el, ami nagyon kellemetlen volt az Intel számára, és csereakció keretében kicserélték a hibás processzorokat a javítottakra. A 60 és 66 MHz-es, 0, 8 µm-es Pentiumok híresek voltak a fagyásaikról, és nagy hőtermelésükről – a Pentium 60-at és 66-ot kávéforraló becenévvel illették. Ismertek voltak még a nagyfeszültségű Pentiumok az 5 V-os magfeszültségük miatt. A hőproblémákat kiküszöbölték a P54-ben, mely jóval alacsonyabb magfeszültségen (3, 3 V) üzemelt. A P5 Pentiumok Socket 4-et használtak, míg a P54 kezdetben Socket 5-ös foglalatba készült, mielőtt Socket 7 -re váltottak a későbbi változatokban. A P54C és az újabb Pentiumok Socket 7 foglalatot használtak. P55C, Tillamook [ szerkesztés] Utólag a P55C Pentium with MMX Technology (egyszerűen csak Pentium MMX) néven lett kiadva; P5 magra épül, 0, 35-ös gyártástechnológiával készült ez is, de kiegészült 57 MMx utasítással, ami a multimédiás alkalmazások teljesítményét hivatott növelni, például digitális média be- és kitömörítése.