Add comment for this object Saját megjegyzésed:
Higgye el, amíg léteznek itthon túrázók, amíg meglesz Füzérkomlós, Baktakék, Felsővadász vagy éppen Bózsva, addig Magyarországon mindenki tudni fogja, hogy ki volt Rockenbauer Pál és ki volt Sinkó László. Most, hogy kényszerből egy kicsit mindenki elcsendesedik, nem rohan és kapkod, talán ha néhány hétre is, de közelebb kerülünk ahhoz az érzéshez, amit önök képviseltek. Megállni és rácsodálkozni kicsit a világ apró csodáira. Lehet, hogy most kinevet, de ha néha napján az erdőt járom és meglátom a Kék túra jelét egy öreg fán, mindig azt várom, hogy egyszer csak szeme jön velem a legendás csapat, Rockenbauerrel, önnel meg azzal a furcsa kis egykerekű biciklivel. Valamikor elmegyek túrázni a Mátrába. Hátha… Nyugodj békében, Sinkó László! See more
Csak futott, futott, az emberek meg nézték, miért futkározik a csarnok körül Sinkó László? A teraszon ülve eszébe jutna az is, hogy mennyire imádta a tengert, ahová nem jutott el annyiszor, mint szeretett volna, de a fia, Máté beteljesítette az ön vágyát és egy vitorlással bejárta a Földközi tenger minden szegletét. És lágyan elmosolyodna, amikor a felesége jutna eszébe, akivel hosszú, hosszú évtizedekkel korábban kötötte össze az életét és egy pillanatra sem bánta meg. És talán szegény Rockenbauer Pál, a Másfélmillió lépés Magyarországon megalkotója is eszébe jutna ott a teraszon, akiről azt mondta egyszer, képes volt meglátni a titkos csodákat ott, ahol más ember csak elsétált volna. Jó ha tudja, mi sosem fogjuk elfelejteni önt és a hangját! Ahogyan a megnyugtató orgánumán mesélt nekünk az erdők mélyén rejtőzködő kis patakokról, meg az elhagyott, kicsit már romos kápolnákról vagy ahogyan azt monda: Szarvaskőig gyalogoltunk, itt vettünk búcsút a Bükktől és indultunk tovább a Mátra felé.
A fél országot bemutató első két sorozat Másfélmillió lépés Magyarországon (1979),... és még egymillió lépés (1986) sikere után elhatároztuk, hogy egy kerékpáros és egy gyalogos útvonal végigjárásával "bezárjuk a kört", visszatérünk a Kéktúra kiinduló pontjára, a Nagy-Milicre. A csapat ugyanaz mint a két korábbi filmsorozatban, de immár, sajnos, Rockenbauer Pál nélkül.
Ő miatta szeretett bele az atlétikába is, s talán Náci bácsi miatt is lett nagy küzdő, hiszen sokáig csak epizódszerepeket kapott színészként. Emlékszik? Mikor már nagyon elkeseredett, elment futni vagy teniszezni és ilyenkor mindig könnyebb lett egy picit. Aztán eljött az ön ideje is, főszerepek filmen és színházban és idővel már senki sem úgy emlegette, hogy a Sinkovits öccse, hanem Sinkó László színművész. Ha a jó Isten öt évvel ezelőtt nem nézett volna félre egy pillanatra, akkor ma ott ülne délután a teraszon és az egyre melegebb napsütésben számot vetne az életéről. Ülne a csöndben és hallaná, ahogy a házban a kislánya, Andrea beszél s egyből érezné, mennyire boldog és büszke volt, amikor 1988-ban Andrea ott lehetett a szöuli olimpián a világ legjobb ritmikus gimnasztikázói között. Egy ideig minden versenyén ott volt. Aztán már nem bírta az izgalmakat és olykor az igazságtalanságot, ami a kislányát érte. Volt egy verseny a Nemzeti Sportcsarnokban, ahol annyira izgult a lányáért, hogy inkább elment futni.