Add comment for this object Saját megjegyzésed:
Ez meg micsoda? Az Így jártam a párkapcsolati blogja, ahol megoszthatod a saját tapasztalatod, elküldheted a véleményed mások történeteivel kapcsolatban, és leírhatod, te hogyan jártál hasonló helyzetben. A leveleket az email címre várjuk, aggódnod pedig nem kell: a nevedet mindenképpen megváltoztatjuk. A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el. Kiemelt kép: Besenyei Violetta
Az első szakaszban jelentkező vágyat a szervezet fokozott ösztrogén- és tesztoszterontermelése generálja. A második szakaszban kialakuló vonzalom a dopaminnak és a noradrenalinnak vagy adrenalinnak köszönhető - nem mellékesen ezek felelősek a szerelem jellegzetes tüneteként számon tartott izzadó tenyérért, az emelkedő vérnyomásért és a magasabb pulzusszámért. Meghatározó szerepet játszik továbbá a boldogsághormonként is emlegetett szerotonin, amely ténylegesen a szerelem érzését kelti. A harmadik szakaszban a fentieket - legalábbis részben - a ragaszkodás váltja fel, ami a vazopresszin érdeme - ez biztosítja ugyanis a hosszú távú kötődést. A költők is mind másképp látják A szerelem természetesen a költészetnek is állandó témája volt, az ókortól napjainkig. A görögök egyenesen az istenektől eredeztették ezt a semmihez sem fogható állapotot, ám nem jutalomnak, hanem valamilyen korábbi vétkükért rájuk szabott büntetésnek tekintették. "Kalapácsával Erós tüzesre vert gorombán, s belemártotta szivem a jéghideg patakba" - írta Anakreón.
Vajon kit, milyen embert keres? Mivel nem ismerem, természetesen erre nem tudok felelni, de abból kiindulva, hogy langyosnak találta kapcsolatukat, és már maga is gondolkodott a szakításon, azt gondolom, nem pont ezt. Érthető, hogy megérintette a színdarab, mivel a veszteségérzése valós, hiszen remélte, hogy jól fog működni a kapcsolat, és ebben csalódnia kellett. Honnan tudhatja az ember, hogy szerelmes-e? Nehéz erre válaszolni, mivel tapasztalatom szerint mindenki mást ért szerelem alatt. Van, aki a komoly, megalapozott kötődést, van, aki egyfajta heves rajongást, és még sorolhatnám a változatokat. Ezért én amondó vagyok, előremutatóbb úgy feltenni a kérdést: elég jó-e nekem az a kapcsolat, amiben vagyok? A benne levő hiányokat (mert az minden kapcsolatban van) elfogadom-e őszintén, vagy titkon neheztelek miattuk? Megvalósul-e, amit egy kapcsolattól várok? B. K.