Add comment for this object Saját megjegyzésed:
Okostankönyv
Öt elbeszélés Szerző Szerkesztő Grafikus Kiadó: Magyar Helikon Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1960 Kötés típusa: Vászon Oldalszám: 225 oldal Sorozatcím: Új Elzevír Könyvtár Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 14 cm x 8 cm ISBN: Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. Tartalom Hét krajcár 5 Szegény emberek 17 Égi madár 85 Barbárok 174 Árvácska 203 Utószó 215 Megvásárolható példányok
Piintyő 2014. május 28., 21:13 Hej, hej! Hány arca is van a magyar parasztnak? Az-é, amit Veres Péter rajzolt meg, vagy Szabó Pál, vagy Móricz Zsigmond vagy éppen Nyírő József? Vagy sorolhatnám tovább íróinkat, akik nagyszerű emléket állítottak ennek a gazdag, ősi múlttal rendelkező néprétegnek. Csodálatos, hogy Móricz Zsigmond is milyen gyönyörűen tud beszélni népéről, a szamosháti, tiszaháti parasztról; sehol sem szebb a magyar paraszt faja, s különösen sehol se gazdagabb, romlatlanabb, értékesebb a nyelve, a szelleme, a humora, a lelki tartalma, mint éppen errefelé (…) csupa daliásság, okosság, kedves magabiztosság, remek humor, hatalmas tréfaképesség, erős munkabírás, úri mulatni tudás, ugyanakkor ravasz, komisz, telhetetlen, se istent se embert nem ismer, oktalanul makacs, megátalkodott, durva… Így, így. Igaz, ebben a válogatásban túlteng a gyilkosság, a háború okozta trauma, a nyomor, a babonaság – tehát leginkább szomorú hangvételű írások. A legmegdöbbentőbb a Barbárok mellett a címadó elbeszélés.
Mégis, míg a veres juhászt csak elítélni lehet, addig a Szegény emberek katonáját szánni lehet, nemcsak az áldozatait, hiszen ő maga is áldozat. Ezt az elbeszélést nem ismertem, nem gondoltam, hogy a Barbárokon kívül is írt még ilyen kegyetlen, fájdalmas történetet. Talán két írás van benne, ami könnyedebb hangvételű, nem annyira megterhelő lelkileg. A többi elég durva. Eszembe is jutott olvasás közben, hogy a családfa kutatás alkalmával én is találkoztam a 20-as évek végén, vagy a 30-as évek elején nem egy bosszúból vagy szerelmféltésből elkövetett gyilkossággal. Szerencsére nem a családomban, de akkor is nagyon megrázó ilyesmit olvasni. Ezek az írások nekem megintcsak újabb arcát mutatták meg Móricz Zsigmondnak, azt az arcát, mely a magyar parasztságért könnyetlen fájdalommal, fájó szeretettel, szerető haraggal fordul földiei, vérei, véreim felé. Ui: Bár ilyen történet nincs benne, de mégis ez a népdal zsong a fülemben: Megöltek egy legényt, hatvan forintjáért