Add comment for this object Saját megjegyzésed:
Daniel Glattauer regénye azonban könnyedén veszi az akadályokat: műve egyszerre könnyed, humoros, olvasmányos, mégis komoly mondanivalóval rendelkezik. Pár héttel ezelőtt, a Rabok tovább című regénynél már érintettem a generációs különbségek okozta problémákat, és egy kicsit most is vissza kell kanyarodnom a témához. Egyfelől érdekes megnézni, hogy mennyit fejlődött a világ a regény eredeti megjelenését követő 12 év alatt. Szereplőink pusztán e-mailek útján kommunikálnak egymással, saját elhatározásukból pedig még fotót sem küldenek magukról. A ma emberének talán kicsit fura lehet, hogy meg sem próbálják megkeresni a másikat Facebookon, vagy nem valamelyik applikáció segítségével beszélgetnek. Ami viszont sokkal érdekesebb volt számomra, hogy erre csak a regény végénél figyeltem fel, addig nem érezhetem ennek hiányát (mondjuk, utána sem), annyira magával ragadott a két ember személyisége és a viszonyuk. Mindezekkel együtt nehéz elképzelni, hogy két ember valóban meg tud nyílni egymásnak ennyire őszintén, mint ahogyan Emmi és Leo tették, és pont ettől lesz annyira őszinte a kapcsolatuk.
(Persze, írásban minden könnyebb, ez vitathatatlan. ) A szerző pedig remekül építette fel a kapcsolatukat: hol humorizálnak egymással, hol komolyra fordul a dolog, hol veszekednek és "örökre" búcsút mondanak a másiknak, de napokkal később végül valamelyik fél mégis megtöri a csendet. Az írásbeli kommunikáció könnyedén gondot okozhat az olvasójának (hiszen az élőbeszédtől eltérően hiányoznak a hangsúlyok, a gesztusok), ebből is számos félreértésük adódott hőseinknek. Daniel Glattauer nem leírja, hanem megmutatja ezt a szerelmet (vonzalmat, vágyat, tiszteletet), ami Emmi és Leo között szövődik. Az olvasó hamar a szívébe tudja zárni a hősöket, és várja, hogy mikor fognak találkozni személyesen, hiszen csak úgy teljesedhet be kettejük között bármi is (de aztán felmerült a kérdés: valóban igaz ez a megállapítás? ), ugyanakkor tudja, hogy pont akkor veszne el az a varázs, amitől különleges ez a kapcsolat. Néhol torokszorító, néhol humoros a stílus, de a szerző remekül lavíroz az érzelmek között, az utolsó levél (mindössze két oldal) pedig olyan döbbenetes erővel sújt le ránk, hogy csak percekig csak meredünk magunk elé.
Üres vagyok. Fájok. Emellett pedig megfulladok, mert a hatalmas ürességem szét akar feszíteni, hanggá akar formálódni, hogy a torkomon és számon át kifurakodhasson a világba, és üvöltsön és zokogjon, és nevessen és sóhajtson, aztán megnyugodjan, elhalkuljon, és visszabújjon csendes magányába, újra csak üresség legyen. És más semmi. Véletlenek, találkozás, érzelmek, életek, család, barátság, szerelem. Elcsépelt, lehet. Önmagában, esetleg párosával. A titok az arányokban és a kombinációkban rejlik. Nézzük sorba? Nézzük, mi bajunk lehet. Véletlenek. Vannak? Nincsenek? Én azt mondom, hogy nincsenek, mindennek oka és célja van. Ha elsőre nem is tűnik úgy. Sokszor másodszorra sem. Vajon direkt nem engedi a sors, hogy felismerjük az okokat és/vagy a célokat? Mit akar ezzel? Leckéztetni? Tapasztalatot adni? Nem létező fájdalmat okozni? Idegesíteni? Szelíddé formálni? Alázatossá? Ki tudja? Ki tudhatja? A véletlenek kifürkészhetetlenek számunkra. Ők maguk nagyon is tisztában vannak saját magukkal.
színjáték, magyar, 2011. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Értékelés: 26 szavazatból Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább? "Írjon nekem Emmi, Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel. " Lebilincselően szórakoztató darab, megszólít fiatalt, időst, magányost, családost, mindenkit, aki szereti látni mindennapjaink ellenmondásait, emberi útvesztőit.
Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre (Park Könyvkiadó, 2010) - Szerkesztő Fordító Kiadó: Park Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2010 Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés Oldalszám: 237 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 13 cm ISBN: 978-963-530-886-6 Fülszöveg Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani Őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább? Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.
Összefoglaló 40 nyelven, több mint 2 millió eladott példány! Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját. Daniel Glattauer (1960) Bécsben született. Regényei közül a nyolcadik, a 2006-ban megjelent Gyógyír északi szélre óriási sikert aratott, a Német Könyvdíjra is jelölték. Színpadi változatát Magyarországon - Fullajtár Andrea és Őze Áron főszereplésével - 2011-ben az Orlai Produkciós Iroda mutatta be.
A(z) Orlai Produkciós Iroda előadása Bemutató időpontja: Stáblista: Revizor 2011. július 27. Vitruális románc Kell a minőségi bulvár, elvégre néhanapján, kiváltképp nyáron, leginkább csak...