Add comment for this object Saját megjegyzésed:
Általánosságban, a magas káliumkoncentráció veszélyesebb, mint az alacsony. Az 5, 5 mmol/l feletti káliumkoncentráció már érinti a szív elektromos vezetőrendszerét. Ha a koncentráció tovább emelkedik, szívritmuszavar léphet fel, és a szívverés megállhat. A hiperkalémia általában a vesék nem elégséges káliumkiválasztásának következménye. Talán a leggyakoribb ok olyan gyógyszerek használata, melyek gátolják a vesék káliumkiválasztását. Ilyenek a triamteren, spironolakton és az angiotenzin-konvertáló enzim gátlói. Hiperkalémiát okozhat Addison-kór is, mely betegségben a mellékvesék nem termelnek elegendő mennyiséget a veséket kálium kiválasztására serkentő hormonból. Az Addison-kór a hiperkalémia egyre gyakoribb okává válik, amint egyre több AIDS-ben szenvedő betegen lépnek fel mellékvese-problémák. Részleges vagy teljes veseelégtelenség jelentős hiperkalémiával járhat együtt. Így a gyenge veseműködésű embereknek kerülniük kell a magas káliumtartalmú ételeket. Hiperkalémia lehet a következménye annak is, ha nagy mennyiségű kálium hirtelen szabadul fel a sejtekből.
A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába. A káliumvizsgálatot gyakran az általános kivizsgálás részeként kérik, a többi elektrolit vizsgálattal együtt. A túl magas (hyperkalaemia) vagy túl alacsony (hypokalaemia) káliumszint meghatározására használják. A hyperkalaemia leggyakoribb oka a vese betegsége, de több gyógyszer is csökkentheti a vesék káliumürítését és magas káliumszintet eredményezhet. A hypokalaemia gyakran a hasmenés és a hányás, valamint a túlzott izzadás következményeként lép fel. A káliumvesztés a veséken keresztül a vizeletben történő ürítés során lép fel, s ritkább esetekben a káliumszint alacsony lehet akkor is, ha kevés a táplálékkal bevitt mennyisége. Meghatározott időszakonként kérhetik a káliumvizsgálatot, ha olyan gyógyszeres kezelésben részesül, amely hypokalaemiát eredményez azáltal, hogy fokozza a vesék káliumürítését. Ilyen gyógyszerek például a vízhajtók.
Súlyosabb hiány (3, 0 mmol/ l alatti vérszint) izomgyengeséget, rángásokat, sőt bénulást is okozhat. A szívben különböző ritmuszavarok jöhetnek létre, különösen szívbetegekben. Emiatt a hipokalémia különösen veszélyes a digoxin hatóanyagú gyógyszert szedőkben. Kezelés A kálium általában viszonylag könnyen pótolható káliumban gazdag ételek fogyasztásával, vagy káliumsók (kálium-klorid) szedésével szájon át. Mivel a kálium izgathatja a gyomor-bélhuzamot, a készítményt inkább naponta többször, kis adagokban, étellel együtt adják, mint egyetlen nagy dózisban. A legtöbb embernek, aki húgyhajtókat szed, nem szükséges káliumpótlókat szedni. Mindemellett az orvosok rendszeresen ellenőrzik a vér káliumszintjét, hogy a gyógyszerszedés rendjét megváltoztathassák, ha erre szükség van. Ha a káliumhiány jelentős, a káliumot esetleg intravénásan kell adni. Ezt óvatosan, általában csak kórházi körülmények között teszik, hogy elkerüljék a vér káliumkoncentrációjának túl magasra emelkedését. Magas káliumszint A hiperkalémia (a vér magas káliumszintje) a vér 5, 0 millimól per liternél (mmol/l) magasabb káliumkoncentrációja.
A kálium jelen van a szervezetünkben lévő összes folyadékban, de nagy mennyisége a sejteken belül található. A sejteken kívül lévő folyadékban, illetve a vérünk sejtmentes részében, az úgynevezett szérumban vagy plazmában csak kb. 2%-ban van jelen. A vér káliumszintje nagyon alacsony, ezért kevés szintváltozás is jelentős következményekkel járhat. Ha a káliumszint túl alacsony vagy túl magas, jelentős veszélyben lehet az egészségünk: fennáll a shock, a légzéselégtelenség vagy a szívritmuszavar kockázata. Egy kóros káliumérték hatással lehet az ideg-izom rendszerre, például a szívizmok elveszíthetik az összehúzódási képességüket. Milyen mintára van szükség? A kar vénájából vett vérminta szükséges. ) A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.. MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.
A káliumot a vizelettel számos ok miatt lehet elveszíteni. Messze a leggyakoribb a húgyhajtók bizonyos fajtáinak használata, ami a vesék túlzott nátrium-, víz- és kálium-kiválasztásához vezet. A hipokalémia egyéb okai ritkák. Cushing-kórban a mellékvesék túlzott mennyiségű mellékvesekéreg-hormonokat (kortikoszteroidokat) termelnek, köztük aldoszteront, egy olyan hormont, amely a vesék fokozott káliumkiválasztását okozza. A vesék igen sok káliumot választanak ki azokban az emberekben is, akik túl nagy mennyiségben esznek medvecukrot vagy rágnak bizonyos dohányfajtákat. A Liddle-szindrómában, Bartter-szindrómában és Fanconi-szindrómában szenvedő betegek a vese káliummegőrző mechanizmusainak ritka rendellenességeivel jöttek a világra. Bizonyos gyógyszerek, mint az inzulin, és az albuterol, terbutalin és teofillin nevű asztmagyógyszerek, növelik a kálium beáramlását a sejtekbe, és hipo-kalémiát okozhatnak. Mégis ezeknek a gyógyszereknek a használata a hipokalémiának ritkán egyedüli oka. Tünetek A vér káliumkoncentrációjának enyhe csökkenése általában egyáltalán nem okoz tüneteket.
Ha a vérminta szállítása nem történik elég gyorsan a vérvétel helyéről a laboratóriumba, a vér hemolizálhat, és így mesterségesen magas lehet a káliumszint. Ha a vérvételi körülmény kétséges, a kezelőorvos ismételt vizsgálatot kérhet a kezelés indítása előtt. Számos gyümölcs, zöldség- és húsféle jó káliumforrás. Nem. Az elektrolitvizsgálatokat szakképzett laboratóriumi szakemberek végzik, nagyon érzékeny műszerekkel. Kérdések
Ez megtörténhet akkor, ha nagy mennyiségű izomszövet roncsolódik (mint karambolos balesetekben), ha valaki súlyos égést szenved, vagy túladagolja a kristályos kokaint (crack). A kálium gyors beáramlása a véráramba meghaladhatja a vesék káliumkiválasztó képességét, és életet veszélyeztető hiperkalémiát okozhat. Tünetek Az enyhe hiperkalémia kevés tünetet okoz, ha okoz egyáltalán. Általában a hiperkalémia rutin vérvizsgálatok során derül ki, vagy ha az orvos változásokat vesz észre az EKG-n (elektrokardiogrammon). Alkalmanként olyan tünetek jelennek meg, mint a szabálytalan szívverés; melyet szívdobogásérzésként élhetnek meg a betegek. Kezelés Azonnali beavatkozás szükséges, ha gyenge veseműködésű betegekben a vér káliumkoncentrációja 5 mmol/ liter fölé, vagy normális veseműködésűekben 6 mmol/ liter fölé emelkedik. A kálium a szervezetből eltávolítható a gyomor-bélhuzamon, a vesén keresztül, vagy művesekezeléssel (dialízis). A kálium eltávolítható úgy, hogy hasmenést idéznek elő, vagy káliumkötő gyantát tartalmazó készítményt adnak szájon át.
A gyanta nem szívódik fel a gyomor-bélhuzamból, így a kálium a széklettel elhagyja a szervezetet. Ép veseműködés esetén, húgyhajtók adhatók a káliumkiválasztás növelésére. Ha a kezelésre még gyorsabban van szükség, adhatnak az illetőnek kálciumot, szőlőcukrot vagy inzulint tartalmazó intravénás oldatot. A kálcium segít megvédeni a szívet a magas káliumszint hatásaitól, de ez a védőhatás csak néhány percig tart. A szőlőcukor és az inzulin a vérből befelé hajtja a káliumot a sejtekbe, így csökkentve a vér káliumkoncentrációját. Ha ezek az eljárások kudarcot vallanak, vagy az illetőnek veseelégtelensége van, művesekezelésre lehet szükség.