Add comment for this object Saját megjegyzésed:
Bering szoros – Wikipédia a Bering szoros, Alaszka és Oroszország közötti térképén — Stock Sablon:Kanada térkép – Wikipédia Alaszkagút építésébe vágnak Hajózási térkép – Wikipédia Index Fórum Bering szoros – Wikipédia Oroszország országtanulmány Alaszka–Oroszország alagút – Wikipédia
Egy hónap elteltével elérték a később Beringről elnevezett szorost, majd azt a pontot is, ahonnan - ma már tudjuk - látni lehet az amerikai partot. Ám az akkori zord időjárás, a folyamatos köd ezt nem tette lehetővé. És bár akkor már egy évszázada léteztek távcsövek, de ezek még nem voltak annyira erősek, hogy megláthatták volna velük a túlsó partot. Bering mindezek során úgy vélte, hogy egy dologban biztos lehet: Ázsia és Amerika között nincs szárazföldi összeköttetés. De hogy ahol hajózott, az vajon mekkora szelete a tengernek, és minek tekinthető, arról már nem lehetett tudomása. Mindenesetre befejezettnek tekintette a küldetését, és visszaindult. Kemény megpróbáltatások Az orosz uralkodók azonban nem elégedtek meg ezzel az eredménnyel, és a következő évben Beringet ismét megbízták egy úttal: most azzal, hogy már rögtön a tengeren, egyenesen kelet felé hajózva jusson el Amerikába. És bár ez az út sem hozott sok sikert, Anna cárnő természetesen értékelte az erőfeszítéseit, ezért nemesi címmel is felruházta.
A két sziget őslakosai – akár vízi úton, akár a befagyott szoros jegén át – rendszeresen látogatták egymást, eljártak egymás ünnepségeire és kereskedtek is. A hidegháború idején ennek vége szakadt, a határszakasz szigorú ellenőrzés alá került; az alaszkaiak – a két blokk közötti más határok mintájára – Jégfüggönynek nevezték el. [2] 1987 -ben Lynne Cox hosszútávúszó a 4 °C-os vízben átúszott az amerikai oldalról a szovjet oldalra – ez a hidegháború befejeződésének egyik jelképes mozzanata. A Bering-szoros alatt vezető Alaszka–Oroszország-alagút terveiben a szigetek megállókként szerepelnek. Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ a b Diomede Islands (angol nyelven).. (Hozzáférés: 2011. október 12. ) ↑ Russian Herritage (angol nyelven).. Alaska Division of Economic Development. ) [ halott link] További információk [ szerkesztés] A Diomede-szigetek (magyarul) Diomede - Welcome to Alaska (angolul) Community Profile: Little Diomede () (angolul)
10 000 között) a jégtakaró miatt alacsonyabb volt a tenger szintje, így száraz lábbal is át lehetett kelni az egyik kontinensről a másikra: egy általánosan elfogadott elmélet szerint ezen az útvonalon, a Bering-földhídon át érkeztek Amerika őslakói. A szoros közepén helyezkednek el a Diomede-szigetek. Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Bering Sea and Strait (angol nyelven).. (Hozzáférés: 2011. október 10. ) További információk [ szerkesztés] Diomede szigetek (magyarul) Interaktív bemutató a kontinenseket összekötő híd terveiről (angolul) Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Alaszka–Oroszország-alagút
A floridai tudósok modellje lényegesen hosszabb, generációk ezrein át zajló, háromrészes folyamatot valószínűsít. Eszerint nagyjából ötvenezer éve egy jóval nagyobb, 1000-5000 fős csoport elszakadt az ősnéptől és északkeleti irányba kezdett vonulni. Leszármazottaik a népvándorlás második szakaszában, kb. 40 ezer éve érték el "Beringiát", a mai Bering-tenger északi részét, amelyet akkor még füves sztyeppék borítottak és mamutok, bölények és rénszarvasok laktak. Húszezer éves kényszerpihenő következett az amerikai kontinens benépesülésében az utat eltorlaszoló gleccserek miatt. Az elszakadt népcsoport nagysága közben stabilan megmaradt ötezer körül - a paleoökológiai, azaz őskörnyezettani leletek alapján ekkora népességet tudott eltartani Beringia -, a távolság és az elszigeteltség következtében pedig egyre nagyobb lett a különbség az ázsiai ősnép és a beringai vándorok genetikai állománya között. A jég 14-15 ezer évvel ezelőtt kezdett olvadni. Az amerikai Public Library of Science (PLoS) honlapján megjelent tanulmány szerint ebben az időszakban keltek útra az amerindának elnevezett ősindiánok az Újvilágban.
Akit tehát rá lehetett venni, hogy egyen a moszatból, életben maradt, és így 45-en tavasszal neki is foghattak, hogy az előttük lévő hajóroncsokból építsenek egy használható vitorlást, és azzal visszajussanak Kamcsatkára. Tervük sikerült is, és mivel a régi, jó barát, Csirikov közben a keresésükre indult, Kamcsatkán meg is találta őket, így az ő sorsuk jóra fordult. Bering emlékét pedig nagy tisztelettel megőrizték, így azután később a szoros és a tenger ottani része is az ő nevét kapta. Szofron Fjodorovics Hitrovo szintén a Bering-expedíció tagja volt. Ő örökítette meg egy rajzon Kelet-Kamcsatka korai térképét, amelyre a Parancsnok-szigetek fölé a Steller-tengeritehenet, az északi medvefókát és a Steller-oroszlánfókát is odarajzolta. Sajnos a Steller-tengeritehén sorsáról már nem lehet hasonló jókat mondani: a biológus róla adott leírásának ismertté válása után később hajósok tömege ment a Parancsnok-szigetekre, és számolatlanul ölte le a húsukért és zsírjukért az állatokat. Így 1768-ban már az utolsó példányukat érte egy szigony, miáltal a szerencsétlen faj egyszer s mindenkorra kihalt a Földről.
Felhasználási feltételek A következő engedélye alapján megjelenített oldalak: Adamo Books. Copyright.
Miért éppen orosz szolgálatban? Vitus Jonassen Bering 1681. augusztus 5-én vagy 12-én született, a dániai Horsens városában. A szülői házban azonban nemigen érezhette jól magát, és kalandvágyó természete is hamar megnyilvánulhatott, hiszen annak ellenére, hogy jómódú családban született és akár egyetemre is mehetett volna, ő már tizennégy évesen inkább hajósinasnak állt. A következőkben pedig soha nem tért vissza a szülővárosába, csak egyszer tett egy rövid látogatást. Kezdő hajósként a következő években Indiába és a Karib-tengeri szigetekre is eljutott, még bálnavadász-hajón is szolgált, majd hogy egy szinttel feljebb lépjen, Amszterdamban kitanulta a navigátori mesterséget. Sorsát alapvetően meghatározta, hogy abban az időben Oroszországból indultak a legjelentősebb expedíciók, Nagy Péter cár támogatásával. Beringet azonban nemcsak a tengeri utazások, hanem a szárazföldi harcok terén is az oroszokhoz kötötték: a cári flotta tisztjeként harcolt először a svédek, majd az Azovi-tengeren a törökök ellen.