Add comment for this object Saját megjegyzésed:
Hirdetés Jöjjön Ady Endre: Álmodik a nyomor verse. Duhaj kedvek Eldorádója, Száz tivornyás hely, ne bomolj. Csitt, most valahol, tán Ujpesten, Húszesztendős legénynek vackán Álmodik a Nyomor. Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó, Melle horpadt, válla kiáll, Arcán zúzos, jeges nedvesség, Mosolyog. Szent, nehéz álmában Urabb, mint egy király. Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vígan fölkacag, Kicsit több bért, egy jó tál ételt, Foltatlan ruhát, tisztességet S emberibb szavakat. Kevesebb vért a köhögésnél És a munkánál több erőt S hogy ne kellessen megjelenni Legalább tíz-húsz esztendőig Az Úr szine előtt. Te, nagyváros, csupán öt percig Álljon ürítetlen a bor Dús asztalán dús nábobidnak, Mert valahol talán utolsót Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre költeményét. Mi a véleményed az Álmodik a nyomor versről? Írd meg kommentbe! Ady Endre Ady Endre versek
Több mint száz (nagyrészt magyar) hajléktalan lép be azon az ajtón, ahol most a nézők is, majd bőségesen vacsoráznak az elegáns helyszínen, mintha csak az a Petőfi-sorpár elevenedne meg, mely szerint "a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet". Később táncot járnak, majd néhányan külön is megmutatják magukat Fred Kelemen kamerájának – készülődve, rollerezve, zenélve, imádkozva, magányosan, vagy apró interakciók során, olykor instruálva, máskor pedig csak megfigyelve – míg mi a forgatási helyszínen ülünk. A mozgókép nem is törekszik történetmesélésre, de persze működik, mint Rorschach-teszt: a néző kedve szerint alkothat narratívát a néha mélyen humanista képek közé. Fotó: Nurith Wagner-Strauss Mindezt természetesen Víg Mihály sötét, de meditatív zenéje kíséri végig, ám érdekes módon Hranitzky Ágnes neve nincs feltüntetve a stáblistaként kiosztott füzetben, pedig vágóként, asszisztensként, és társrendezőként is deklaráltan a Tarr-alkotócsapat tagja volt (ahogy a legnépszerűbb filmekben Krasznahorkai László író is).
Álmodik a Nyomor, elgyengült kezével kapaszkodót keres, de nincs sehol se egy görcsös ág, se egy kéz, ami felé nyúlna. Sír a Nyomor, szeméből szürke eső esik, körülötte pocsolyává válik. Fél a Nyomor, a mától a holnaptól, fél a közelgő lépések zajától. Éhezik a Nyomor, korgó hassal alszik, álmában nagyot nyel, sült húsról álmodik. Reménykedik a Nyomor, hogy egy nap, nem taposnak rája, kihúzott gerinccel majd az utcákat járja. Felébred a Nyomor, körbe néz, szívét görcsbe rántja a felismerés. Kilép a Nyomor az árnyékból a fényre Szakadt rongyaitól megválik örökre.